A legutóbbi nagykőrösi képviselő-testületi ülésen élesen kirajzolódott kétféle politikai gondolkodásmód: az egyik szerint a város múltja meghatározza a jövőjét – a másik szerint viszont épp itt az ideje, hogy a lehetőségeket nézzük, ne a kudarcokat ismételgessük.
Dr. Körtvélyesi Attila polgármester sokszor, sok helyen elmondta: „nem hiszek a merjünk kicsik lenni filozófiában. Azt nézzük meg, miben vagyunk jók, van sok értékünk. Haladni kell. Dolgozni kell. A cél nem az, hogy a régi ipar emlékét sirassuk, hanem hogy új alapokra építve fejlesszük, megerősítsük Nagykőrös gazdaságát.”
Kökény Gábor, az ellenzék kompenzációs listáról bejutott képviselője (DK, MSZP, Momentum, Párbeszéd–Zöldek) 2025. szeptember 25-i felszólalásában úgy fogalmazott:
„Véleményem szerint két dologra kellene visszatekinteni. A rendszerváltás után, gyakorlatilag, sajnálatos módon Nagykőrös iparosítása eltűnt. Tehát az itt lévő és Nagykőröst vivő vállalkozások nem tudták olyan módon tovább fejleszteni, vagy tovább vinni a tevékenységüket hosszútávon, ami gyakorlatilag Nagykőrösnek egy ipari fejlődést tudott volna adni. Sajnos az akkori városvezetés nem tudott olyan módon mögé állni, mint ahogy más településeken önkormányzatok is hozzáálltak ahhoz, hogy megmentsék az ott lévő nagyüzemeket. Hogy az a konzervgyár gyakorlatilag tovább tudjon élni és tovább tudjon működni, illetve a városban fejlődni tudjon.”
Cegléd és Nagykőrös vonatkozásában a képviselő elmondta: „én tudom hogy szép lenne meg jó lenne csatlakozni a polgármester úrhoz, de vegyük tudomásul Nagykőrös lakossága huszonháromezer fő, Ceglédé szerintem harmincötezer körül van, sokkal nagyobb a munkaerővonzás. A mi potenciáljainkat ez a munkaerő helyzet szerintem nagyban befolyásolja, ma már nagyon drága munkaerőt ideszállítani.”
A képviselő hosszasan sorolta a város gazdasági múltjának veszteségeit, a konzervgyártól az ipari leépülésig.
Dr. Körtvélyesi Attila polgármester válaszában elmondta: abban egyetértek, hogy azt nézzük meg, hogy miben vagyunk jók. Ami nincs, az nincs, azzal nem tudok mit kezdeni, de ami van azt meg kell találnunk, és azt kell felnagyítani, azzal a lehetőséggel kell élnünk. Van ennek a városnak nagyon sok értéke, amit szerintem tudunk használni.
Felszólalásában Kökény Gábor az M44-es út kapcsán tapasztalat ellentmondásokat is kifejtette: az M44-es a Bonduelle-nek biztos jó, mert közvetlenül össze tudja kötni Békéscsabával és ez egy nagyon jó összeköttetés. Nagyon örülünk az M44 esnek, bár a helyi embereknek, gazdáknak vagy gazdálkodóknak nem szerencsés dolog, mert a mi tevékenységünket, a mi hatékonyságunkat ez sajnos bizonyos értelemben rontja. Egy rossz módon kivitelezett kisajátítás volt, minél olcsóbban megszerezni, és hát nagyon sok gazdának nagyon sok kárt okozott – csak úgy mellékesen jegyezném meg.
Az M44-es út kapcsán korábbi lapszámunkban már megkérdeztük Szebeni Dávidot, hogy szerinte mit jelenthet Nagykőrös jövedelemtermelő képességének, gazdasági mutatóinak növekedése szempontjából az M44-es út.
Szebeni Dávid, a Településfejlesztési Szövetség elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitika szakosztályának elnökségi tagja azt mondta:
„A tapasztalat azt mutatja, hogy napjainkban komoly méretű gyártó-termelő üzem vagy logisztikai vállalkozás letelepedésére akkor van reális esély, ha közel van az autópálya elérhetőség. Mivel ezek az elérhetőségek az utóbbi években számos településen javultak, ezért Nagykőrös versenyképességéhez elengedhetetlen a gyorsforgalmi út megléte, ha érdemben erősíteni kívánja a gazdaságát.”
A polgármester korábban többször hangsúlyozta, hogy az M44-es nemcsak út, hanem lehetőség is Nagykőrös számára. Mint ismeretes, a polgármester elkezdte az egyeztetést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel azzal a céllal, hogy kiaknázza Nagykőrös számára az M44-es autóút adta gazdasági lehetőségeket.
